motra_at_asszisztencia.hu
  +36 1 350 1854

Végső Program

A kongresszus hivatalos nyelve: angol és magyar. Fordítás nem biztosított.

Az előadás címére kattintva olvashatók el az absztraktok.

SzombatHétfőKeddPoszter szekció

2014. június 22. | vasárnap

7:30-19:00 Helyszíni regisztráció
 Válasszon konferenciatermet!
Kongresszusi terem terem programja
08:30-11:05Csípő és térdprotetika aktuális kérdései I.    
Üléselnökök: Csernátony Zoltán, Mészáros Tamás, Magyari Zoltán
08:30-08:36A-0054
Unicondylaris térdprotézis revíziójával szerzett tapasztalataink
Dobos Ferenc, Horváth Szabolcs, Bucsi László
6 perc A-0054
Unicondylaris térdprotézis revíziójával szerzett tapasztalataink
Dobos Ferenc, Horváth Szabolcs, Bucsi László
Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház, Mozgásszervi Sebészeti Centrum, Ortopédia Székesfehérvár

CÉLKITŰZÉS: Unicondylaris térdprotézis revíziókkal szerzett tapasztalataink középtávú eredményeinek elemzése. ANYAG ÉS MÓDSZER: 2000. január és 2006. december között 36 unicondylaris térdprotézis revízióját végeztük, 13 esetben az arthrosis kiterjedése, 17esetben a protézis komponensek asepticus lazulása, 3 esetben komponens törése (1 femoralis, 2 tibialis) illetve 3 esetben szeptikus lazulás miatt . Az átlagos utánkövetési idő 10 év (7,5-13 év), a primer műtét és a revízió között eltelt idő átlagosan 7,1 év (1-22 év) volt. A protézisek revíziója során 35 esetben unicondyler-total, 1 esetben unicondyler-unicondyler csere történt. A kétirányú rtg felvételek elemzésével vizsgáltuk a komponensek helyzetét illetve azt, hogy ez mennyiben vezethetett az esetleges korai revíziókhoz. A betegek állapotának felméréséhez a KSS és a Huskinson vizual analóg skálát (VAS) alkalmaztuk. EREDMÉNYEK: A 36 esetből a KSS értékei alapján a kiváló és a jó eredményt a betegek közel felénél kaptunk, a betegek 85%-a a műtéti eredményt jónak ítélte meg. 3 esetben végeztünk ismételt revíziót aszeptikus lazulás miatt, infekciós szövődményünk nem volt. MEGBESZÉLÉS: A revíziók nagyobb részét kitevő asepticus lazulások hátterében a protézis komponensek nem megfelelő helyzete kis számban fordult elő, nagyobb részben technikai hibák vezettek a korai asepticus lazuláshoz megítélésünk szerint. Az eredményekből arra következtethetünk , hogy korrekt indikációval és sebészi technikával továbbra is van létjogosultsága az unicondyler protézis beültetésének. A revíziók során a legtöbb eset megoldható volt revíziós rendszerek használata nélkül, az eredmények pedig megközelítik a primer total térdprotézisek beültetésével elért eredményeket.
08:36-08:42A-0059  Fiatalok Fóruma előadás
Ligamentum patellae proprium szakadás teljes térdízületi protézis beültetéseink után
Jánvári Kristóf
6 perc A-0059
Ligamentum patellae proprium szakadás teljes térdízületi protézis beültetéseink után
Jánvári Kristóf
Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház, Mozgásszervi Sebészeti Centrum, Ortopédia

Bevezetés: A ligamentum patellae proprium szakadása a teljes térdízületi artroplasztika (TTA) ritka, de súlyos, nehezen kezelhető szövődménye. Előadásunkban saját gyakorlatunkban előforduló eseteinket mutatjuk be, valamint áttekintjük a vonatkozó nemzetközi szakirodalmat. Esetleírás: 2000. január 1. és 2012. december 31. között osztályunkon 3 esetben történt reoperáció TTA beültetést követő ligamentum patellae szakadás miatt. Ugyanezen időszak alatt 2192 TTA beültetést végeztünk, így a ligamentum patellae szakadásának relatív előfordulása 0,14% volt. Mindhárom érintett betegünk nő volt, a sérülés bekövetkeztekor 73, 75, illetve 78 évesek voltak. A sérülés két esetben primer TTA beültetés, míg egy esetben revíziós műtét után következett be. A két primer TTA betegnél egyik esetben a szakadt patella-ín csavaros-húzóhurkos, míg a másik esetben a musculus semitendinosus és gracilis inak felhasználásával végzett refixációját alkalmaztuk. A siker mindkét esetben csak átmeneti volt. Szeptikus szövődmény lépett fel, mely miatt minkét betegnél protézis eltávolítás, majd egyiküknél artrodézis történt. A többszöri revízión átesett betegünknél a számos műtét miatt károsodott lágyrészeket, valamint a két korábbi eset sikertelenségét figyelembe véve patella-ín plasztikát végeztünk a musculus gastrocnemius medialis felhasználásával. A gastrocnemius plasztika után kielégítő térdfunkciót sikerült elérni. Következtetések: A ligamentum patellae szakadásának kezelésére TTA beültetés után számos műtéti megoldás került leírásra, azonban az eredmények legtöbbször szerények. A választott eljárás függ attól, hogy a sérülés akut vagy krónikus. Figyelembe véve, hogy ez a térdnek a lágyrészek által legkevésbé fedett területe, mindig biztosítani kell a megfelelő lágyrész borítást, melyre saját, sikertelen eseteink is felhívták a figyelmet. A nemzetközi szakirodalomban leírt és általunk egy esetben alkalmazott medialis gastrocnemius lebenyt erre jó megoldásnak tartjuk.
08:42-08:48A-0148
Revíziós csontpótlás lehetőségei különböző típusú defectusok esetén csípő vápa és térdprotézis beültetés során. Csont vagy implantátum?
Udvarhelyi Iván, Pap Károly, Pantó Tamás, Gábor Antal, Hangody László
6 perc A-0148
Revíziós csontpótlás lehetőségei különböző típusú defectusok esetén csípő vápa és térdprotézis beültetés során. Csont vagy implantátum?
Udvarhelyi Iván, Pap Károly, Pantó Tamás, Gábor Antal, Hangody László
Uzsoki kórház Ortopéd-Traumatológiai osztály, Budapest

CÉLKITŰZÉS: Szerzők bemutatják az Uzsoki kórház Ortopédiai osztályán 2009 óta alkalmazott technikákat melyeket kiterjedt vápa és térdtáji destrukcióval járó protézis revíziók során végeztek. Ismertetik műtétek során szerepet játszó szempontokat augmentatiós implantátum vagy csontpótlás választás, pre és intraoperativ tervezés vonatkozásában. MÓDSZER: 2009 november és 2014 január 31 közötti időszakban 29 esetben végeztek jelentős acetabulum, femur és tibia destrukcióval járó protézis lazulás miatt revíziós műtétet, melynek során a destrukció típusának és lokalizációjának megfelelően választottak csont, vagy tantalum implantációs lehetőségek közül. Vápa esetén az augment, butress és vápafenék implantátumok közül minden esetben kizárólag az augment típusú tantalum implantátumot alkalmazták kiterjedt dorsosuperior defectusok eseteiben 16 alkalommal. A butress implantátumot a feltárásigény és hatékonyság effektus miatt nem alkalmazták. A vápafenék pótlására minden esetben allograft megoldás történt. A térdprotézis lazulás következtében keletkező defectusok pótlására femur esetében 8, tibia esetében 5 ízben történt tantalum beültetés femur esetében a rotációs stabilitás, tibia esetében a megfelelő stabil, terhelhető platform rekonstrukció céljából. Ezekben az esetekben hasonlóan a vápa augmentatiós műtétekhez, csontőrlemény kombinált alkalmazására került sor. EREDMÉNYEK: A kiterjedt vápa, femur és tibia destrukciók eseteiben végzett homológ graft és tantalum implantátum önálló és kombinált alkalmazása során minden esetben a destrukció függvényében sikerült maximális support illetve rotációs stabilitást létrehozni. HHS és KSKS scorokat alkalmazva az átlagos revíziós értékeket észlelték. A vizsgált beteganyag kizárólag revíziós betegekből állt. 1-5 éves utánvizsgálat során lazulást nem észleltek. 1 ízben szeptikus szövődmény miatt további műtéti megoldás történt többszörös revízión átesett betegnél. KÖVETKEZTETÉS: A csípő és térdprotézis revíziós műtétek során észlelt defectusok pótlása során alkalmazott homológ csontpótlás és implantáris augmentációs technikák segítségével –önálló és kombinációs formában lehetséges megfelelő rekonstrukció elérése, melynek során mind csípő mind térd esetében stabil, terhelhető revíziós protézis beültetés végezhető.
08:48-08:54A-0158
"Egyenre szabott" terdprotezis beultetes - Patient matched TKR
Bálint Lehel, Koós Zoltán
6 perc A-0158
"Egyenre szabott" terdprotezis beultetes - Patient matched TKR
Bálint Lehel, Koós Zoltán
BMI The Droitwich SPA Hospital

Napjainkban eloterbe kerult a szamitogepes tervezes (CAD) elonyeit kihasznalo "egyenre szabott" implantatum beultetes az ortopediaban, elsosorban a terdprotetika teruleten. A szerzo targyalja a technika elonyeit es korlatait az irodalomban megjelent publikaciok es sajat betegenyagaval szerzett tapasztalatok alapjan. Kovetkezteteskent megfogalmazza, hogy bizonyos alapelvek betartasa mellet a technika kezzel foghato elonyoket jelenthet az ortoped sebeszek szamara.
08:54-09:00A-0009
Proxima®, avagy egy szomorú véget ért történet…
Gáspár Szabolcs, Molnár Péter, Háncs Tivadar, Zsiros Lajos
6 perc A-0009
Proxima®, avagy egy szomorú véget ért történet…
Gáspár Szabolcs, Molnár Péter, Háncs Tivadar, Zsiros Lajos
Magyar Honvédség Egészségügyi Központ

Bevezetés: Osztályunkon 2007. júniusa óta 76 esetben ültettünk be Proxima® metafízeálisan rögzülő rövid csípőprotézis szárat. A gyártó cég 2014-től kivonja ezen szárakat a fogalmazásból. Ennek kapcsán tesszük fel a kérdést vajon miért? Anyag és módszer: Megvizsgáltuk az elmúlt 7 évben beültetett 76 esetet. Vizsgáltuk az indikációkat, a beültetési nehézségeket, az operatőröket, a műtét technikai és időbeni valamint a rehabilitációban fellelt eltéréseket és a középtávú utánkövetési eredményeket a hagyományos protézis szárakhoz képest, vajon indokolja e valami a magyar piacon legtöbbet beültető osztály anyagában ezt a döntést. Eredmények: Vizsgálatainkkal megállapítottuk, hogy a beültetett 76 eset közül mindösszesen egy esetben végeztünk revíziót. Az elvégzett műtétek időben és posztoperatív rehabilitációban sem mutattak lényegi eltérést a hagyományos szárakhoz képest. Az elvégzett egy revízió alkalmával módunk volt hagyományos csípőprotézis szárat beültetni. Összegzés: Véleményünk szerint egy jól kifejlesztett és kiválóan alkalmazható, a palettán hiánypótló szár került kivonásra, melynek további alkalmazása elvitathatatlan lenne.
09:00-09:06A-0309
Press-fit típusú cement nélküli csípőprotézisek primer terhelhetősége
Duska Zsófia, Mészáros Mihályné, Kovacsicsné Ónodi Ágnes, Hangody László
6 perc A-0309
Press-fit típusú cement nélküli csípőprotézisek primer terhelhetősége
Duska Zsófia, Mészáros Mihályné, Kovacsicsné Ónodi Ágnes, Hangody László
Uzsoki Utcai Kórház

Célkitűzés: A press-fit típusú cement nélküli csípőprotézisek egyik sokat hangsúlyozott előnye a primer terhelhetőség. Ennek ellenére gyakran látjuk, hogy az osztályunkról történő elbocsátást követően a rehabilitációs intézetben, ill. a házi betegápolás keretében történő foglalkozás során a gyógytornász megtiltja a terhelést, visszaállítja a beteget mankóra / járókeretre, mivel a protézis „cement nélküli”. Előadásunk célja, hogy felhívjuk a figyelmet: a jól beültetett press-fit típusú csípőprotézis teljes testsúllyal terhelhető, a friss postop. szakban bot használata javasolható. Módszer: Osztályunkon a 2007-2011 közötti időszakban beültetett press-fit típusú csípőprotézisek retrospektív vizsgálatát végeztük el. Ebben az időszakban azon betegeinknél, akik nem rendelkeztek extrém testsúllyal, és a protézis primer stabilitása (a beteg csontozata, ill. a postop. rtg. alapján) megfelelő volt, rutinszerűn teljes terhelést engedtünk. Ezen betegeinket a járásbiztonság és a szubjektív panaszok függvényében két könyökmankóval, vagy 2 bottal bocsátottuk haza, vagy rehabilitációs osztályra, átlagosan a 4-5. postop. napon. Varratszedéskor, majd 6 hetes korban jelentek meg kontrollvizsgálaton, amikor kontrollröntgen is történt. Tekintettel a minimál invazív, gluteus mediust kímélő műtéti technikára és az irodalmi adatokra, a segédeszközről való fokozatos leszokást már a 3-4. héttől megengedtük. Eredmények: 2007. jan. 1. és 2011. dec. 31. között osztályunkon 1233 cement nélküli csípőprotézis került beültetésre, ennek mintegy 95 %-a press-fit típusú csípőprotézis volt. A fenti időszakban egy esetben sem tapasztaltunk steril lazulást. A primer dislocatio aránya sem nőtt a korai terhelés hatására. Néhány esetben direkt trauma, elesés következtében fordult elő luxatio, ill. a vápa vagy a szár elmozdulása. Tekintettel arra, hogy csak trauma hatására észleltük az említett szövődményeket, ezeket nem a korai terhelés következményének tekintjük. Azon betegeink zöme, akik a 6 hetes kontrollon mankóval, járókerettel tehermentesítve jelentek meg, elmondásuk szerint nem panaszaik miatt, hanem az otthon, ill. a rehabilitációs intézményben velük foglalkozó gyógytornász instrukciói alapján álltak vissza a nagyobb tehermentesítést biztosító járásmódra / segédeszközre. Következtetés: A minimál invazív módon beültetett, press-fit típusú csípőprotézisek korai terhelése nem növeli a szövődmények kockázatát, mivel a postop. szakban az operált végtag bevonása a közlekedésbe a járásbiztonságot fokozza, s így a korai traumás szövődmények megelőzését segíti. Ugyanakkor a press-fit implantátumok terhelése előmozdítja a csontosodást és az implantátum végleges rögzülését. A feleslegesen hosszú segédeszköz használat hátráltatja a beteg aktivitásának visszanyerését, ezáltal akadályozza a munkába, hétköznapi életbe való visszatérést is. A korai terhelés megengedése, a segédeszköz – a beteg egyéni, általános erőnlététől és állapotától függő – mielőbbi elhagyása a gyorsabb felépülést segíti.
09:06-09:12A-0019
Új preoperatív protézis tervező szoftver alkalmazhatóságának vizsgálata
Than Péter, Somoskeöy Szabolcs, Schlégl Ádám Tibor
6 perc A-0019
Új preoperatív protézis tervező szoftver alkalmazhatóságának vizsgálata
Than Péter, Somoskeöy Szabolcs, Schlégl Ádám Tibor
PTE KK MSI Ortopédiai Klinikai Tanszék

BEVEZETÉS A preoperatív protézis tervezés szerepe egyre nagyobb az ortopédiai klinikai gyakorlatban mind a megfelelő típus kiválasztásánál, mind az előzetes méretezésénél, mind az esetleges végtaghossz különbség vagy tengely korrekció tervezésénél. A 2013-ban megjelent modiCAS||plan (v. 2.2.1., Modicas Gmbh., Erlangen, Németország) szoftver lehetővé teszi csípő- és térdprotézisek széles skálájának 3D modell alapú tervezését hagyományos röntgenfelvételek segítségével. Kutatásunk célja a szoftver alkalmazhatóságának és az előzetes méretezés pontosságának vizsgálata volt. ANYAG ÉS MÓDSZER 36 primer coxarthrosisos beteg esetén végeztünk preoperatív totális csípőízületi endoprotézis tervezést (26 Corail AMT, 10 Excia típusú implantátumnál). 17 primer gonarthrosisos betegnél végeztük Columbus típusú totális térdízületi endoprotézis preoperatív tervezését. A műtétet követően összevetettük a méretet és elvégeztünk egy posztoperatív tervezést is a pozícionálás megítélésre. EREDMÉNYEK A preoperatív tervezés minden esetben sikeres volt. A csípőízületi endoprotézisek esetén -típustól függetlenül- minden komponens a tervezetthez képest maximum egy méretbeli eltérést mutatott a beültetetthez képest (vápa: 31% azonos méret, 69% ± 1 méret, protézisszár: 72% azonos méret, 28% ± 1 méret, fej: 52% azonos méret, 48% ± 1 méret). Térdízületi endoprotéziseknél preoperatív méretezése legfeljebb egy méretbeli eltérést mutatott a beültetetthez képest (femoralis komponens: 71% azonos, 29% ± 1 méret, tibialis komponens: 59% azonos, 41% ± 1 méret). A posztoperatív tervezés 11 esetben sikertelen volt a készült röntgenfelvétel minősége vagy pozícionálása miatt. KÖVETKEZTETÉSEK A szoftver egyaránt alkalmas preoperatív tervezésre, valamint a pozicionálás posztoperatív megítélésére, mivel a 3D protézis modellek lehetővé teszik az implantátumok forgatását, így a torzió tervezését illetve megítélését is. A módszer ezeken felül az előzetes méretezésre is nagy pontossággal alkalmazható, valamint csípőízületi endoprotézis esetén a mozgástartomány is megítélhető bizonyos korlátok között.
09:12-09:18A-0030
Miért inkább cementes csípő TEP még mindíg? Hogyan tovább ?
Bucsi László, Jánvári Kristóf
6 perc A-0030
Miért inkább cementes csípő TEP még mindíg? Hogyan tovább ?
Bucsi László, Jánvári Kristóf
Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház, Mozgásszervi Sebészeti Centrum, Ortopédia

Bevezetés: A csípőprotézisek túlélését befolyásoló számos tényező közül az egyik legfontosabb a protézis rögzítésének módja. Szerzők ismertetik a vonatkozó irodalmi áttekintéseket és meta-analíziseket, valamint saját tapasztalataikat ebben a témában. Beteganyag és módszer: Szerzők 2000-2012-ig áttekintették saját anyagukat, ismertetik a cementes és cement nélküli csípő TEP-ek megoszlását, a revíziókat, külön vápa és szárlazulás vonatkozásában. Ugyanakkor említést tesznek az osztályokat érintő un. keretgazdálkodás „csapdájáról”, a cementes és cement nélküli implantátumok árviszonyairól. Eredmények: A vizsgált időszakban 3231 cementes (Exeter:1295 MM:1936) , valamint 97 (De-Puy) cement nélküli csípő TEP műtétet végeztek. A fenti időszakban elvégzett primér műtétek után 62 (1,9%) esetben került sor váparevízióra, ebből 14 (0,4%) esetben re-revíziót is végeztek. A szárak lazulása miatt 8 (0,2%) esetben történt revízió. A jelenleg használt CN/C bruttó árarány 2/1, hazai cementes implantátum esetén közel 3/1. Megbeszélés: Napjainkban sem eldöntött kérdés, hogy felsőbbrendűnek tekinthető-e a cementes vagy a cement nélküli rendszer a másikkal szemben. Az irodalmi áttekintés alapján megállapítható, hogy a cementes és cement nélküli csípőprotézisek hosszú távú eredményei egyaránt kiválóak, azonban a teljes túlélés tekintetében a cementes rendszerek valamivel jobban teljesítenek. A szerzők által is használt Exeter cementes csípőprotézis eredményei fiatal (50 évesnél fiatalabb) betegeknél is kimagaslóak. Saját eredményeik is azt támasztják alá, hogy az általuk alkalmazott cementes rendszerek az irodalmi közlésekkel egybevágóan kiváló hosszú távú eredményeket mutatnak. A csípőprotézis beültetések anyagi vonzatainak tekintetében, figyelembe véve a hazai finanszírozási viszonyokat, az implantátum ára alapvető fontossággal bír, és e tekintetben a cementes protézisek vannak egyértelmű előnyben. Így kijelenthető, hogy a jelentősen olcsóbb, és a nemzetközi irodalmi adatok alapján is jól teljesítő cementes protézisek használatának preferálása saját gyakorlatukban és az általános hazai gyakorlatban is mindenképpen indokolható. A váparevízióik aránya azonban megfontolásra készteti szerzőket indokolt esetben a hibrid (CN vápa, cementes szár) alkalmazását illetően a jövőben.
09:18-09:24A-0074
Valóban szükséges szívódrain használata elektiv csípőprotézis műtét során?
Skaliczki Gábor, Bejek Zoltán, Holnapy Gergely, Antal Imre, Major Tibor
6 perc A-0074
Valóban szükséges szívódrain használata elektiv csípőprotézis műtét során?
Skaliczki Gábor, Bejek Zoltán, Holnapy Gergely, Antal Imre, Major Tibor
Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika

Célkitűzés Elektív csípőprotézis beültetés után a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően szívódrain kerül behelyezésre annak a reményében, hogy a műtét utáni haematoma kialakulását, végtagduzzanatot, infekció előfordulását csökkentsük. Az utóbbi időben több tanulmány látott napvilágot, mely a szívódrain szükségességét megkérdőjelezte. Prospektív vizsgálatunkban arra voltunk kiváncsiak, hogy hogyan befolyásolja a perioperatív vérveszteséget és a vérzéssel kapcsolatos szövődmények előfordulási gyakoriságát a szívódrain használata. Anyag és módszer 40 csípőprotézis beültetésre érkező beteget véletlenszerűen két csoportra osztottunk: az első csoportnál (20 beteg) nem került sor szívódrain behelyezésre, míg a másodiknál (20 beteg) 48 órára egy draint tettünk az ízületbe. Megmértük a műtét előtt és után a haematocrit és haemoglobin értékeket és meghatároztuk ezek különbségét, feljegyeztük, hogy a betegeknél sor került-e tranexámsav használatára, rögzítettük a thrombosis profilaxis módját, valamint azt, hogy hány esetben volt szükséges transfusiót adnunk. A betegeket 3 hónapig követtük, és megfigyeltük, hogy kialakult-e haematoma, illetve elhúzódó váladékozás, sebgyógyulási zavar, vagy a későbbiek során infekció. Eredmények Egyik csoportban sem tapasztaltunk szövődményt, sem haematoma, sem sebváladékozás, sem infekció nem jött létre. A műtét előtt és műtét után mért haematocrit és haemoglobin értékek nem különböztek szignifikánsan a két csoport között (peop-postop. HCT különbség 32 ill. 31 %, preop-postop. HGB különbség 9 ill. 9mg/l). A transfusio igény közel azonos volt (1. csoport: 0.76 E/beteg, 2. csoport: 0.67 E/beteg). Következtetés Az irodalomban közölt eredményekkel összhangban, relatív kis számú beteganyagunkon vizsgálva úgy tűnik, hogy elektív csípőprotézis beültetés során a szívódrain rutinzerű alkalmazása nem feltétlenül szükséges.
09:24-09:30A-0131
Exeter csípőprotézis beültetés eredményeinek több mint 10 éves után követéses vizsgálata Klinikánkon
Bejek Zoltán, Skaliczki Gábor, Antal Imre, Szendrői Miklós, Szilcz Ákos, Licskai Dávid, Szatmári Attila
6 perc A-0131
Exeter csípőprotézis beültetés eredményeinek több mint 10 éves után követéses vizsgálata Klinikánkon
Bejek Zoltán, Skaliczki Gábor, Antal Imre, Szendrői Miklós, Szilcz Ákos, Licskai Dávid, Szatmári Attila
Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika

Bevezetés: Exeter csípőprotézisek beültetésével Klinikánkon több éves tapasztalattal rendelkezünk. A sajátos rögzülési filozófiával rendelkező implantátum jelentős idejű túlélést ígér az általuk alkalmazott beültetés technika mellett. Célunk, a Klinikánkon beültetett Exeter implantátumok több mint 10 éves után követése, illetve a kapott eredmények más, általunk használt cementes csípőprotézisek eredményeivel való összevetése volt. Anyag és módszer: Intézetünkben 1999-2002 között csípőműtéten átesett betegeinket vizsgáltuk meg. Vizsgáltuk a műtéti indikációt (artrózis oka), a betegek életkorát, a szövődmények gyakoriságát és megoszlását. Megfigyeltük az Exeter implantátumokra jellemző femoralis komponens süllyedését, illetve az esetleges lazulási rtg jeleket. A radiológiai vizsgálat mellett Harris Hip Score és életminőség értékelő kérdőíveket is kitöltöttünk a betegek vizsgálata alapján. Az után vizsgálat eredménye alapján Kaplan-Meier görbét szerkesztettünk. A kapott eredményeket összehasonlítottuk, két másik, az intézetünkben használt cementes csípőprotézis eredményeivel. Eredményeinket összevetettük néhány nemzetközi eredménnyel is. Eredmények: Az említett időszakban végzett műtétek alapján az Exeter implantátumokat döntően fiatalabb, többségében diszpláziás csípőjű betegeknél alkalmaztuk. Vizsgálataink alapján a több mint 10 éve beültetett implantátumok döntő többségét még jelentősebb panaszok nélkül használják betegeink. A femoralis komponensek túlélési görbéje jobb eredményt adott, mint a vápakomponenseké. A másik két protézis típus túlélési görbéje a femoralis komponensek tekintetében valamelyest csekélyebb eredményt mutatott. Az Exeter protézissel kapcsolatos nemzetközi adatok nem mutatnak jelentős különbséget a protézis túléléssel kapcsolatosan. Következtetések: Eddigi tapasztalataink igazolni látszanak a protézis által ígért kiváló eredményeket. Ezek mellett azonban a másik kettő, általunk alkalmazott cementes protézis típus sem mutatott jelentősen rosszabbnak mondható eredményt. Elképzelhető, hogy az Exeteri filozófia előnyei ennél hosszabb távon mutatkoznak meg, de ennek megítéléséhez a jelenleginél is hosszabb után követési idős szükséges.
09:30-09:36A-0272
A femorális offset – egy elhanyagolt paraméter?
Sisák Krisztián, Badó Attila, Gombár Csaba, Tóth Kálmán
6 perc A-0272
A femorális offset – egy elhanyagolt paraméter?
Sisák Krisztián, Badó Attila, Gombár Csaba, Tóth Kálmán
Szegedi Tudományegyetem, Ortopédiai Klinika

A femorális offset a csípőabduktorok erőkara. Csípőízületi protézisbeültetéskor a femorális offset helyes beállítása befolyásolja a mozgásterjedelmet, ízületi stabilitást, a csont-cement illetve a cement-implantátum közt ható erőket, valamint a protézis komponensek közti kopás mértékét. A femorális offset értéke átlagosan 40 mm (tartomány 23-tól 61 mm-ig). Az AP medence felvételen történő meghatározása, a végtag rotációs helyzetétől, a combnyak anteversiojától valamint a medence dőlésétől is függ. A proximális femur collodiaphyseális szöge 130 fok (105 és 145 közötti tartománnyal). A Magyarországon forgalomban lévő szárkomponensek vagy állandó offset-tel rendelkeznek (a vastagabb szár nem jár nagyobb offsettel) vagy fokozatosan növekszik ezen értékük (a szár vastagságának emelkedése arányosan növeli az offset-et). A combcsont anatómiai offset-je és a velőűr átmérője nem mutat egyenes arányosságot, így előfordulhat szűk velőűr mellett is kifejezetten nagy offset, ami megnehezítheti a megfelelő implantátum kiválasztását. Tanulmányunk célja a SZTE Ortopédiai Klinikán használt szárkomponensek collodiaphyseális szög, valamint offset tartományának meghatározása. Vizsgáltuk továbbá az offset mérésének reprodukálhatóságát és megbízhatóságát, a kistrochanter index (kis trochanter profil/proximális femur szélesség) segítségével. Külön vizsgáltuk a radiológiailag mérhető végtaghosszat és ennek összefüggését a femorális offset-tel. Az általunk használt cementes szárak valgus állásúak (collodiaphyseális szög 132-140 fok). Csak a nagyobb méretű szárakkal és gyakran hosszabb fejtípusok mellett reprodukálható az átlagosnál nagyobb anatómiai offset. A fejkomponens nyakhosszának növelése viszont végtaghossz-különbséget eredményezhet, hiszen a szárak proximális süllyesztése, a femur proximális csontállománya miatt meghatározott. A hosszabb fejek, emellett gallérral is rendelkeznek, ami a csípőízületi protézis potenciális mozgástartományát csökkentheti, és a diszlokáció arányát növelheti. A kistrochanter index jól használható a posztoperatív medencefelvételek megfelelő rotációjának meghatározására. A preoperatív műtéti tervezés (manuális vagy digitális) biztosíthatja az adott anatómiai viszonyoknak megfelelő femorális komponens kiválasztását, és elősegíti a femorális offset helyreállítását, ami a stabilitás mellett, a megfelelő ízületi funkció alapvető eleme.
09:36-09:42A-0294
Elülső feltárásból végzett csípőprotézis beültetés extenziós asztal nélkül – kezdeti tapasztalatok
Domán István, Moser Tamás, Pető Balázs
6 perc A-0294
Elülső feltárásból végzett csípőprotézis beültetés extenziós asztal nélkül – kezdeti tapasztalatok
Domán István, Moser Tamás, Pető Balázs
Tolna Megyei Balassa János Kórház, Ortopédiai Osztálya

Bevezetés: Az elülső feltárásból végzett csípőprotézis beültetés tényleges „minimál invazív” jellegéből adódóan gyorsabb rehabilitációval és jobb funkcionális eredményekkel kecsegtet. A műtét hagyományosan speciális extenziós asztal használatával történik, azonban lehetséges alternatíva a trakció nélkül végzett műtéti technika is. Anyag és módszer: A Tolna Megyei Balassa János Kórház Ortopédiai Osztályán 2014. 01.14-től 03.31-ig 20 esetben ültettünk be cement nélküli csípőprotézist (Duraloc vápa, Trilock/Corail szár – DePuy) elülső feltárásból speciális extenziós asztal használata nélkül. A 16 férfi és 4 nő átlagos életkora 58.2 (40-69) év, átlagos BMI-je 30.4 (24.8-38.2) volt. A műtétekhez offset-es raspa befogót és speciális feltárókat (Das/Seng - Innomed) használtunk. A műtétek során képerősítőt rutinszerűen nem alkalmaztunk. Eredmények: A műtétek átlagos ideje 89 (70-135) perc volt. Az átlagos intraoperatív vérvesztés: 465 (300-850) ml, a posztoperatív 532 (250-1050) ml volt. Transzfúzióra 2 esetben volt szükség. A műtetekkel kapcsolatos intraoperatív szövődményként egy esetben femur perforáció, egy esetben pedig fissura fordult elő. Felületes infekció miatt egy esetben végeztünk sebrevíziót. A vizsgált időszakban diszlokáció nem fordult elő. Az átlagos ápolási idő 6.5 (4-7) nap volt. Funkcionális szempontból az emisszióra alkalmas állapot elérése átlagosan 3.2 (2-4) nap volt. A radiológiai analízis egy esetben a vápa kissé meredekebb állását, egy esetben pedig kissé nagyobb anteverzióját igazolta. A szár tekintetében pozicionálási problémát nem tapasztaltunk. Konklúzió: Kezdeti eredményeink megegyeznek az irodalomban a „learning curve” időszakára jellemző adatokkal. A kis esetszám ellenére a tapasztalat növekedésével a műtéti idő és a vérvesztés mértékének csökkenése volt megfigyelhető.
09:42-09:48A-0008
Melyik műtéti térdpozicionálást használjuk mediális unicondiláris térdprotézis (Oxford mobile bearing partial knee replacement ) beültetés esetén? Összehasonlító tanulmány 80 beteg egy éves utánkövetésével
Fabula János, Medhat Hashem, Walter Morris, Rajini Padmanaban
6 perc A-0008
Melyik műtéti térdpozicionálást használjuk mediális unicondiláris térdprotézis (Oxford mobile bearing partial knee replacement ) beültetés esetén? Összehasonlító tanulmány 80 beteg egy éves utánkövetésével
Fabula János, Medhat Hashem, Walter Morris, Rajini Padmanaban
North East London NHS Treatment Centre Goodmayes,Essex, Egyesült Királyság

A előadás célja, hogy bemutassa az eredményességét , esetleges differenciáját egy olyan unicondiláris felszínpótló műtéttechnikának, amelyet két különböző műtéti pozicionálás esetén végeztünk az osztályon. Erre két homogén betegcsoportot választottunk, amely csak az alkalmazott intraoperatív pozicionálásban különbözött, egyéb paraméterekben nem (ugyanazon sebész végezte a műtéteket, betegcsoport indikációja, nem, testsúly,perioperatív gondozás egyforma a két csoportban). Anyag,módszer 2010. március és 2013 január között a szerző 83 Oxford mobile bearing mediális unicondiláris térdprotézis műtétet végzett (4 betegnél mindkétoldali műtét) . Az indikáció mediális ízrésre lokalizálódó artrózis fájdalommal,a műtéttechnika a standard mediális Oxford mobile bearing térdprotézis műtéttechnika . Az első 41 esetben (1.csoport 2010 január és 2011 október ) között az oxfordi szerzők által javasolt combtámaszt alkalmaztuk a térdet lógatva , az operatőr ülő helyzetben végezte a műtétet, míg a második csoportban 39 térdnél (2. csoport 2011 október és 2013 január között) a teljes felszínpótló térdprotéziseknél használt standard fektetési technikát alkalmazta két lábtámasszal (90 és 45 fokos flexiós helyzetben). A perioperatív adatokat a betegek dokumentációjából vettük, a betegek térdfunkcióját jelző adatait az Oxford és Womac knee score alapján prospektíven követtük preoperatíven és postoperative 3 hónappal és egy évvel a műtétek után , és az eredményeket összehasonlítottuk. Eredmények: A két csoport nem és kormegoszlása, BMI adatai,ASA beosztása, műtéti indikációja a két csoportnál nem mutatott eltérést így két homogén betegcsoportról beszélhetünk.A korai posztoperatív fájdalomskála (VAS 1.nap és 2. Nap, valamint morfinadás) 2 Csoportban minimálisan emelkedett szignifikancia nélkül. 1.Csoportban 9 esetben egyáltalán nem volt morfinhasználat,míg 2. Csoportban 23 esetben nem volt, ami szignifikáns eltérés. A preoperativ Oxford knee score at 1. Csoportban 38 ,Womac score 55, a 2. Csoportban Oxford knee score 40 , a Womac knee score 60. A posztoperatív eredmények 3 hónappal a műtétek után 1. Csoport Oxford 26 és Womac 26, 2. Csoport Oxford 26, Womac 27, egy évvel a műtétek után 1. Csoport Oxford 22, Womac 19, míg a 2.Csoport Oxford 23, Womac 22. A tanulmányt végző munkacsoport adatai alapján egyik csoportban se történt protéziskomponens cserével járó revíziós műtét (ezt a National Joint Registry adatai is alátámasztják), nem volt mélyinfekció , az 1.Csoportban volt két superficiális infekció, ami lokális kezelésre meggyógyult. Megbeszélés: Az eredmények alapján megállapítható , hogy az Oxford mobile bearing mediális felszínpótló protézis megfelelő sebészi gyakorlat esetén a standard teljes térdprotéziseknél használt műtéti pozicionálásnál is hasonló jó klinikai eredménnyel alkalmazható. Minimálisan magasabb korai posztoperatív fájdalom eredményeket kaptunk, habár a második csoportban szignifikánsan több betegnél egyáltalán nem volt morfinhasználat. A posztoperatív 3 hónap és 1 éves klinikai eredményekben nem volt eltérés, illetve revízió se történt. Az előnye a standard pozicionálásnak, hogy könnyebbé teszi az esetleges TKR indikációnál az intraoperatív döntést , és magas BMI betegeknél is könnyebb a műtétet elvégezni.
09:48-09:54A-0249
Periprotetikus törések kezelésének vizsgálata osztályunk anyagában
Csedreki László
6 perc A-0249
Periprotetikus törések kezelésének vizsgálata osztályunk anyagában
Csedreki László
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Kórházak Jósa A.Kórház Traumatologia és Kézsebészeti Osztály Nyiregyháza

Az elmult őt év anyaga vizsgálatunk tárgya Hook és LISS lemezzel ,szögstabil csavarokkal történő periprotetikus törések ellátása során.Az osztályon kilenc proximális és öt distális femur törést operáltunk.Az esetek 85 százaléka az elmult másfél évben történt.A műtéti technika atraumatikus ,a repositio pontossága fontos.Az ortopediai osztályal együttműködve csak az olyan esetek osteosynthesisét végezzük amikor a prothesis környezetében stabil,prothesis elmozdulás nincs. A betegek magas kora ,jelentös osteoporosisa,gyenge általános állapota megneheziti az ellátást.Eredményeink kielégitőek,sebgyogyulási szövődményünk nincs,mobilizálás során a törés előtti állapot a cél. Az inplantátumok ára magas, viszont az ár érték arány vizsgálata a gyors mobilizálhatósággal együtt vizsgálva biztató. Osztályunk anyaga nem nagy,igy az eredményeink nem sigifikánsak de közlésre alkalmasnak tartjuk.
09:54-10:00A-0066
Kerámia – megéri a csípőprotetikában?
Gunther Tibor
6 perc A-0066
Kerámia – megéri a csípőprotetikában?
Gunther Tibor
Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Győr, Traumatológiai, Orthopaediai és Kézsebészeti szakmacsoport, Orthopaediai osztály

Az emelkedő számú protézis beültetések mellett egyre nagyobb problémát jelent a protézis lazulás kérdése. Az aktívabb betegeknél kimutathatóan növekszik a polietilén kopástermékek száma. A 70 év feletti betegek aktivitása csak 20%-kal marad el az 55 évesekétől. Az egész világon a 65 év felettiek száma évente 1%-kal emelkedik. Osztályunkon elsősorban a fiatalabb betegeknél törekszünk megfelelő, alacsony kopásterméket adó felszínek használatára. Anyagunkban 36 esetben használtunk kerámiafejet és 9 esetben kerámia - kerámia felszíneket csípőprotézis beültetés során. Vizsgáltuk az implantátum árát, az elvárt mozgásigényt és a funkciót. Funkcióban kimutatható különbséget a közel azonos korú betegekhez képest nem találtunk. Az elvárt mozgásigény értékelhetően nagyobb a fiatalabb betegeknél. Az implantátum árakban a kerámiafej használata 20-30%-os, a kerámia – kerámia felszín 50-60%-os többletet jelent a cementnélküli protézisek árához képest. Egy szövődményünk volt: 17 hónap után kerámiabetét törés következett be. Az utánkövetési idő rövidsége miatt kimutatható kopás különbséget még mérni nem tudtunk. A svéd arthroplasztika regiszter alapján a revíziók 70%-a aszeptikus lazulás miatt következik be. Kimutatható, hogy az 55 év alatti betegek csípőprotézis túlélésében a polietilén kopás a revízió időpontja szempontjából a kulcstényező. A fentiek alapján bizonyos életkor alatt szűkős anyagi feltételek mellett is kifizetődő kisebb kopás terméket, így kevesebb lazulást és hosszabb túlélést biztosító felszínek használatára törekedni
10:00-10:06A-0067
Kezdeti tapasztalataink rövidszárú csípőprotézisekkel
Gunther Tibor, Cele Krisztián
6 perc A-0067
Kezdeti tapasztalataink rövidszárú csípőprotézisekkel
Gunther Tibor, Cele Krisztián
Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Győr, Traumatológiai, Orthopaediai és Kézsebészeti szakmacsoport, Orthopaediai osztály

A csípőízületi protézis beültetések egyre szélesebb körű elterjedése, nagyobb és nagyobb igényeket támaszt az ortopédia felé. Ezek az elvárások részben a túlélések, részben az esetleges későbbi revíziós lehetőségek egyszerűsítésére vagy időbeli kitolására vonatkoznak. A modernebb ízületi felszínek használata mellett egy másik ilyen törekvés a rövidebb szárú csípőprotézisek használata. Az elmúlt egy évben kilenc esetben volt lehetőségünk rövidszárú csípőízületi protézist beültetni. Vizsgáltuk a műtéti idő, vérvesztés, műtét előtti, hazameneteli, három illetve hat hónapos funkciót. Bemutatjuk az egy szövődményes esetünk tanulságait is. A korai posztoperatív funkcióban szignifikáns különbséget nem találtunk. Az implantátum rendszer egyszerű műszerezettsége is hozzájárul a műtét sikeres és gyors elvégezhetőségéhez, aminek következtében a szöveti károsodás is csökkenthető. Egy betegünknél lépett fel korai szár elmozdulás, de ez a mobilizálás első napjaiban bekövetkezett adekvát trauma hatásával volt összefüggésbe hozható. A megfelelően kialakított műszerkészlet, a magasan vezetett femurnyak rezekció, femurnyak megtartás, illetve a nemzetközi irodalomban közölt középtávú eredmények jelenthetnek biztosítékot arra, hogy fiatal betegeknél, modern érintkező felszínek használatával, hosszútávon is tartós eredményeket érhetünk el a rövidszárú csípőprotézisekkel. Esetleges későbbi revízió esetén időben elvégezve akár normál, hagyományos primér szárhosszúságú protézis csere lehetősége is adott lehet. A kezdeti jó tapasztalataink után tervezzük a rövidszárú csípőprotézis beültetését minimál invazív technikával, a korai funkció további javítása érdekében.
10:06-10:12A-0068
Navigáció segítségével elvégzett térdízületi felszínpótlások konverziója totál térdprotézisre
Gunther Tibor, Széphalmi Péter
6 perc A-0068
Navigáció segítségével elvégzett térdízületi felszínpótlások konverziója totál térdprotézisre
Gunther Tibor, Széphalmi Péter
Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Győr, Traumatológiai, Orthopaediai és Kézsebészeti szakmacsoport, Orthopaediai osztály

Napjainkra az évekkel ezelőtt a primér protézis beültetéseknél alkalmazott navigáció használata jelentősen csökkent. Bonyolult revíziók során azonban felmerül az igény a pontos beállítások ellenőrzésére műtét közben. Ilyen típusú műtétek lehetnek a térdízületi felszínpótlások konverziói totál térdprotézisekre. Különösen nagy nehézséget jelenthet a célzás korábban beültetett csípőprotézis után. Osztályunkon az elmúlt egy évben 11 esetben végeztünk navigációval asszisztált térdízületi felszínpótlás konverzióját totál térdprotézisre. A műtét közbeni mérések, tapasztalatok mellett elemezzük a pre- és a posztoperatív röntgeneket, illetve a pre- és a posztoperatív funkciókat és a műtéti időt. 11 esetünkből egy esetben műtét közben abba kellett hagyni a navigációt technikai akadályok miatt. Egy további esetben a tapasztalok alapján nem elfogadható iránymutatás miatt voltunk kénytelenek mellőzni a kapott információt. Két-három gyakorló műtét után lényeges műtéti idő hosszabbodást (átlagosan 15 perc) nem okozott a navigáció használata. Figyelembe véve a technikai biztonságot, amit a rezekciós síkok megerősítésében jelentett, inkább segítette a műtét menetét. A navigációs műtét összetett kihívást jelent az operatőr számára. Osztályunkon korábban csípőízületi felszínpótlások során használtunk navigációt kedvező tapasztalatokkal. Megfelelő gyakorlattal ritkábban végzett műtétek, nehéz anatómiai szituáció (súlyos tengelyeltérés, korábbi csípőízületi TEP, felszínpótlás konverziója totál térdprotézisre) mellett kifejezetten hasznos a navigáció használata. A továbbiakban a technikai lehetőségeink miatt elkezdtük kiterjeszteni vizsgálatainkat a műtét utáni szalagegyensúly kontrollálására.
10:12-10:18A-0157
"To be or not to be" - felszinpotlo csipoprotetizalas - "To be or not to be" - hip resurfacing
Bálint Lehel
6 perc A-0157
"To be or not to be" - felszinpotlo csipoprotetizalas - "To be or not to be" - hip resurfacing
Bálint Lehel
BMI The Droitwich SPA Hospital

A szerzo elodasaban kepet ad a felszinpotlo csipoprotezis beultetessel kapcsolatos jelenlegi nemzekozi allaspontokrol, kulonos tekintettel az Egyesult Kiralysagban kialakult kepre a Nemzet Protezis Regiszter (NJR), a namzetkozi irodalom es a sajat tapasztalati alapjan. Konkluziokent megallapitja, hogy a felszinpotlo csipoprotezise beultetes kerdese, szamos vitatott ponttal rendelkezik, de megfelelo beteganyag es protezis tipus valasztasa valamint korultekinto muteti technika alkalmazasa eseten a mutet sikeressege tiz eves utankovetest figyelembe veve is tobb mint 90%-os sikeressegel kecsegtet.
Diszkusszió
11:05Kávészünet
12:00-13:30Különleges megoldások I.    
Üléselnökök: Szendrői Miklós, Lakatos Tamás, Bodzay Tamás
12:00-12:06A-0308
Szervezési kérdések mozgásszervi sebészet szeptikus szövődményeinek ellátásában
Kárpáti Zoltán, Mátyás Viktor, Vásárhelyi Gábor, Ficzere Andrea
6 perc A-0308
Szervezési kérdések mozgásszervi sebészet szeptikus szövődményeinek ellátásában
Kárpáti Zoltán, Mátyás Viktor, Vásárhelyi Gábor, Ficzere Andrea
Uzsoki Kórház, Ortopéd-traumatológiai Osztály/Semmelweis Egyetem Traumatológiai Tanszék

Bevezetés: A mozgásszervi sebészet szeptikus problémáinak ellátása komplex probléma. Közvetlen szakmai megfontolások mellett meghatározó szereppel bírnak az infrastruktúrális körülmányek és a szervezési kérdések. A hazai lehetőségek áttekintése indította a szerzőket arra, hogy saját intézményükben szervezett szeptikus részleg tapasztalatait bemutató előadásukat a "különleges megoldások" témakörben jelentsék be. Anyag-módszer: Az Uzsoki Kórház Ortopéd-traumatológiai Osztálya évente 5000 feletti számban végez műtéti beavatkozásokat, amiből 2000 feletti az endoprotetikai beavatkozások száma. Az Osztály különös gondot fordít arra, hogy saját szeptikus szövődményeit maradéktalanul ellássa és a területi kötelezettségből származó jelentős számú szeptikus eset mellett komoly terhet jelentenek a különböző szakmai indokok alapján intézményünkbe utalt esetek is. Évek óta végzünk elemzéseket és komoly gondot fordítunk arra, hogy a szeptikus problémákat mind eredményesebb lássuk el, Több kivizsgálási, nyomonkövetési és ellátási taktikai változtatáson túl egy évvel ezelőtt - a menedzsment hathatós segítségével - saját szeptikus részleget szerveztünk az osztályon belül. Ennek fő jellemzői: - térbeli (szintbeli) teljes elkülönülés az épületen belül - teljesen elkülönített személyzet a betegek ellátására (nővér, kötözős nővér, gyógytornász, stb) - infektológiai szempontból speciális elkülönítést is lehetővé tevő kis kórtermes megoldás - az osztályt kiszolgáló műtői háttér biztosítása a hét minden napjának 24 órájában - 24 órában folyamatosan elérhető laborháttér Az elmúlt egy év tapasztalatait a korábbi évek lehetőségeivel összehasonlítva elemeztük. Eredmények-következtetések: A saját, más osztályok szeptikus eseteitől elkülönített szeptikus részleg kialakítása jelentősen javította a szeptikus esetek ellátását. Az Osztály primer műtéti eseteinek szeptikus szövődményei szempontjából csökkenő tendenciát mutat a fertőzéses komplikációk incidenciája. Ezt a csökkent kontaminációs körülményekkel magyarázzuk. A szeptikus esetek korábbi észlelésének, elkülönítésének és - döntően - ellátásának esélye javította iatrogen fertőzéses esetek ellátsi eredményeit. Ez elsősorban az elülső keresztszalagpótlás és az endoprotetikai beavatkozások utáni szeptikus komplikációk vonatkozásában jelentett graft- és implantátumkonzerválási lehetőséget.
12:06-12:12A-0078
Current approaches to the treatment of chronic osteomyelitis of the lower limbs
Shimon V., Kovach V., Sheregiy A.
6 perc A-0078
Current approaches to the treatment of chronic osteomyelitis of the lower limbs
Shimon V., Kovach V., Sheregiy A.
State university 'Uzhhorod National University', Ungvar, Ukraine

Introduction. According to the dates of World Health Organization, osteomyelitis is about 7% in structure of diseases of the musculoskeletal system [13]. Osteomyelitis complicate the course of the injuries in 5-67%, particulary, open fractures complicated by purulent necrotic effects with frequency till 59.7%, osteomyelitis - till 15.4% and after osteosynthesis of closed fractures reaches 0,65-0,96%. [10]. The long bones of the limbs affected in 75,3-88,7% of cases. In the general structure of disability from injuries of the musculoskeletal system osteomyelitis share is 13% [1, 6, 8]. Treatment of traumatic osteomyelitisis is a significant economic and social problem, because suffer mostly patients of working age. Special attention attract, in our opinion, patients with traumatic osteomyelitis in the background of iodine deficiency. The purpose of the study: To improve the results of treatment of traumatic osteomyelitis in patients with iodine deficiency by adding complex of therapeutic activities using a laser focus on source of destruction and impact on bloodstream. Material and methods. Study materials covered the group of patients treated from post-traumatic osteomyelitis during the period 2008-2013 years at the clinic of traumatology- orthopaedics Transcarpathian Regional Hospital named by A. Nowak. Was performed the analysis of medical history in 140 patients. Also analyzed the results of treatment, both surgical and low-invasive with the use of high-and low-intensity laser radiation in 80 patients, which constituted the main group of studing in treatment of which standard, conventional measures were complemented by methods of own methodology, which studied in Institute "Injuries " and includes catheterization a. epigastrica inferior, followed by prolonged regional leading in of antibacterial and cardiovascular preparations using infusomats Lineomat, «ВЕДА-2», «ДШВ» and laser manipulation. Accordingly, in the complex treatment of 60 patients in the control group who received the conventional treatment, the following scope: sanitation source of purulent-necrotic process (sequestrectomy, necrosectomy), antibacterial, detoxification and vascular therapy, conducted by intravenous, intraarterial (puncture) and intramuscular mothods, intraarterial manipulation and laser techniques were not used, it was used in control group . Sowing excretion from the wound or source inflammatory made exclusively for all patients, the results shown in the diagram below. Pathogenic staphylococci sown in 61-100 % of cases as a monoculture or in association with other microorganisms. At the present time, there are many strains of microorganisms that are not sensitive to most antibacterial preparations [10 ]. The nature of the microbial flora that sown from patients was typical [4, 7, 10 , 14] and included staphylococci (34.3 %), E. coli (26.5 %), pseudomonas aeruginosa (18.2 %), proteus (11.6 %), streptococcus (9.4 %). In 32.7 % of cases sown mixed. We have proposed expanding range of medicines to patients, after repeated treatment without the desired effect and with the consent of the patient, they was transferred to the main group of study. The research results As a result of the treatment was observed acceleration of the dynamics of wound healing in patients of main group, that was shown by shorten terms of cleaning wounds, the appear of granulation and epithelialization beginning. Postoperative wound heal by secondary tention within 14-18 days. In order to fix bone fragments used external fixators, particulary prefer many planar external fixation device type Popsuyshapka, which, for ease of use complement by mobilizing connecter, patent of Ukraine № 87675, and external fixators device by own constraction, patent of Ukraine № 49002; №95518. Radiologically ascertain accelerate bone regeneration. Positive dynamics of endotoxemia, iodine balance wound healing, increase the body's protection power in patients on post-traumatic osteomyelitis of bones of the lower limbs led also to a reduction of patients' stay in hospital - from 38,6 ± 2,8 bed-days in the control group, where used the conventional treatment, till 22,4 ± 3,2 bed-days in the study group, where used the described method. Conclusions Using the methods of treatment of post-traumatic osteomyelitis of the long bones of the lower limbs with using the regional infusion and the wide use of high-and low-intensity laser radiation makes it possible to stop the progression of purulent destructive process in bone and soft tissues or completely eliminate of injury center, can achieve rapid bone sanation, fistulas moves and source of purulent necrotic process of soft tissue, accelerate the dynamics of wound healing and regeneration of bone, reduce endotoxemia, improve immune status of the organism and normalize iodine balance, gives significantly faster treatment time, and ordering iodine preparations gives corrective trends in the treatment of traumatic osteomyelitis in patients from mountainous regions. Our research require more in-depth and follow-up observations.
12:12-12:18A-0098  Fiatalok Fóruma előadás
Chondroid tumor a scapulán: benignus vagy malignus? Esetismertetés.
Kuzsner József, Knausz Zoltán, Vermes Csaba
6 perc A-0098
Chondroid tumor a scapulán: benignus vagy malignus? Esetismertetés.
Kuzsner József1, Knausz Zoltán2, Vermes Csaba1
1 PTE Mozgásszervi Sebészeti Intézet Ortopédiai Klinikai Tanszék;2 PTE Mozgásszervi Sebészeti Intézet Traumatológiai és Kézsebészeti Klinikai Tanszék

Az előadás célja, hogy egy szokatlan méretű scapulára lokalizálódó tumor alapján felmerülő dignitási problémára hívja fel a figyelmet egy eset kapcsán. 57 éves férfi beteg bal lapocka nagyméretű duzzanatának hátterében rtg, izotóp, CT vizsgálatok alapján felmerült esetleges malignus chondroid folyamat lehetősége. A vizsgálatok igazolták multiplex exostosisait. Az biopsia szövettani eredeménye: érett, atypia jeleket nem mutató porcszövetet talált, ami a malignitást nem igazolta. Onkoteam döntés alapján a daganat in toto eltávolítása mellett döntöttünk. A radikális eltávolítást követően történt szövettan grade II differenciált perifériás chondrosarcoma igazolódott és a resectio R0 volt. A multiplex exostosisok talaján létrejövő malignizálodás esélye fokozott, azonban a tumor heterogenitása téves képet is adhat. Ezért javasolt a nagy méretű chondroid tumorok esetén az in toto eltávolítása szövettan céljára, vagy a több helyről történő minta vétele a biztosabb hisztológiai diagnózis felállítása céljából.
12:18-12:24A-0106
Osteoid osteoma kezelése radiofrekvenciás thermocoagulatioval
Kiss János, Magyar Péter, Kovács Balázs, Szendrői Miklós
6 perc A-0106
Osteoid osteoma kezelése radiofrekvenciás thermocoagulatioval
Kiss János1, Magyar Péter2, Kovács Balázs2, Szendrői Miklós1
1 Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika;2 Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinika

Az osteoid osteoma benignus, a tumorsejtek által osteoidot termelő csonttumor. A 3. leggyakoribb a benignus csonttumorok között, az összes benignus csonttumor 10%-a. Életkori megjelenése az 1-3. évtizedekben a leggyakoribb, a férfi–nő arány 2 :1. Jellegzetes az erős, fogfájásszerű és állandósult fájdalom, éjszaka gyakran fokozódik, jól reagál salycilátokra. Elvileg bármelyik csontban előfordulhat. Jellegzetes a lokális, reaktív sclerosis és az ennek közepén elhelyezkedő, 5-15 mm átmérőjű lytikus terület, a nidus. A fájdalom oka a nidusban kialakuló oedema, vasodilatáció és a fokozott bradykinin, illetve prostaglandin termelődés, ami így együtt afferens idegi izgalmat vált ki. Korábban csak a nidust is tartalmazó csontrész sebészi, en block eltávolítása volt a megoldás, ami gyakran megterhelő műtétet jelentett, komolyabb vérvesztéssel, hosszabb hospitalizációval és rehabilitációval. A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján 2007-től vezettük be a rutinszerűen alkalmazott beavatkozások közé a radiofrekvenciás thermocoagulatiot. A módszert az osteoid osteoma kezelésében alkalmazzuk, egyértelmű sikerrel. A lokális hőgenerátor működtetése a betegek számára igen csekély műtéti terheléssel jár, a postoperatív rehabilitáció pedig szinte elhanyagolható egy feltárásos műtétéhez képest. Sebkezelés nem szükséges, a beteg azonnal mobilizálható, a kórházi tartózkodás -főleg a spinal anaesthesia miatt- egy-két napra csökkenthető. Jelentős szövődményt eddig nem észleltünk. 2013. év végéig összesen 113 beteget kezeltünk ezzel a módszerrel. 73 beteg volt férfi, 40 a nő, az átlagos életkor 22 év volt. 105 beteg esetében (93%) már az első alkalom (RF kezelés) után megszűnt a fájdalom, Ők meg is gyógyultak. 8 beteg esetében (7%) kellett revideálni a diagnózist és módszert váltani a kezelésben (trepanatio vagy en bloc resectio). A technika elsajátításának egyik fő eredménye és szakmai felismerése volt az, hogy igazán jó eredményeket csak a CT vezérelt módszer adhat, rtg képerősítő alatt nem lehet mm-es pontossággal navigálni. 2010-től már csak CT vezérelt eseteink vannak, a beavatkozásokat a SE Radiológiai Klinika CT laborjában végezzük. A módszer lényege, hogy az osteoid osteoma általában 5-15 mm átmérőjű nidusát a CT axialis síkú (és 3D-vel támogatott) célzása alatt percutan megfúrjuk egy 2 mm átmérőjű Kirschner-dróttal, majd ebbe a „csatornába” helyezzük be a radiofrekvenciás készülék kezelő szondáját, aminek a végén egy 7 mm-es fémhegy van. Standard helyzetben ezen fémhegy körül 6 percen át, 90 fokos hőt létrehozva thermocoaguláljuk a nidust.
12:24-12:30A-0244
Lágyrésztumorok sebészete - SE Ortopédiai Klinika regisztere alapján
Perlaky Tamás, Kiss János, Antal Imre, Szalay Krisztián, Szendrői Miklós
6 perc A-0244
Lágyrésztumorok sebészete - SE Ortopédiai Klinika regisztere alapján
Perlaky Tamás, Kiss János, Antal Imre, Szalay Krisztián, Szendrői Miklós
Semmelweis Egyetem, Ortopédiai Klinika

A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján a primer és secunder csonttumorok mellett a kilencvenes évektől egyre nagyobb számban kerültek ellátásra primer és recidív lágyrésztumorok is. Az évek során a diagnosztikus eljárások és a műtéti technika fejlődésének köszönhetően elsősorban végtagmegtartó műtéteket végzünk szükség szerint társszakmák bevonásával. A Beteganyag utánkövetésére kialakítottuk Klinika lágyrésztumor regiszterét, melyet jelen előadásunkban szeretnénk bemutatni. A nyilvántartásban retrospektív módon regisztráljuk betegeinket. Az adatbázis a személyes adatok mellett a tumor entitására, dignitására, méretére vonatkozó adatokat tartalmaz, valamint regisztrációra kerül az elvégzett műtét típusa, a szövettani vizsgálat eredménye. 1998-2013 között 830 műtétet végeztünk lágyrész szarkóma miatt. A primer és recidív esetek aránya 54/46% volt. A leggyakoribb daganattípusok a, MFH/pleomorph lágyrész szarkóma (23%), liposarcoma (12%) synovialis sarcoma (8%), Leiomyosarcoma, myxofibrosarcoma(5-5%) voltak. A lágyrésztumorok igen heterogén csoportjában a többi entitás alacsonyabb számban, 1-4%-os egyenlő megoszlásban regisztrálható. Elhelyezkedés tekintetében a tumorok többséggel mélyen fekvő, nagyméretű elváltozások voltak. Graditás szempontjából pedig leginkább grade II-III malignitásúak. A sebészi ellátás során a leggyakoribb műtét típusok a széles kimetszés, myectomia voltak, gyakran kiegészítve egyedi rekonstrukciós megoldásokkal (érpótlás, myocutan lebeny elforgatások, félvastag bőrplasztika). A regisztrált adatok alapján igazolódik a lágyrész szarkómák igen magas lokális recidiva aránya, különös tekintettel a mélyen fekvő, illetve nagyméretű primer elváltozások esetén. Recidív laesiok esetében ez az arány még magasabb. Az ellátás során a pontos diagnózis mellett talán még fontosabb a tumor malignitási fokának ismerete, hiszen ez az, ami a kezelést leginkább meghatározza. Sebészi ellátás során már az első ellátás során is törekedni kell a széles, ill. radikális kimetszésre (myectomia, compartment resectio) , illetve egyre nagyobb szerephez jut a postoperatív kemoterápia és irradiatio is. Fontos a társszakmák szélesebb körű bevonása a tumorresectiokat követő rekonstrukció során (érsebészet, plasztikai sebészet). A regiszter további fejlesztése során kiemelt jelentőségű a postoperatív adjuváns kezelések még pontosabb dokumentálása, a távoli metastasisok regisztrálása. A már működő csonttumor centrumunkhoz hasonlóan épül fel lágyrésztumor centrumunk is: szoros kapcsolatban működünk lágyrésztumorokban jártas patológussal, mellkas sebésszel, érsebésszel, plasztikai sebésszel, kemoterápiás, sugárterápiás szakemberekkel. A daganattípus heterogén megjelenése miatt javasoljuk a kezelését centrumokban végezni, ahol az említett személyi és tárgyi feltételek adottak.
12:30-12:36A-0130  Fiatalok Fóruma előadás
A ritka (?) piriformis syndroma diagnosztikai nehézségei, és operatív ellátása. (esetismertetés)
Mécs Zoltán, Fröhlich Péter, Zsolczai Sándor, Udvardy Csaba, Kocsis András
6 perc A-0130
A ritka (?) piriformis syndroma diagnosztikai nehézségei, és operatív ellátása. (esetismertetés)
Mécs Zoltán, Fröhlich Péter, Zsolczai Sándor, Udvardy Csaba, Kocsis András
Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ

Bevezetés: a piriformis syndroma az alagútszindrómák csoportjába tartozó kórkép. A tünetekért a musculus piriformis alatt, a foramen infrapiriformen kilépő, és ezen a területen, legtöbb esetben a m. piriformis által kompresszió alá kerülő nervus ischiadicus a felelős. Minthogy az így kialakult panaszok és tünetek nem túl specifikusak, a syndroma diagnosztizálása nehéz feladat. Esetleírás: első esetünkben egy 44 éves férfi betegnek 1 éve tartó bal oldali n. ischiadicus kilépési pontjára lokalizált fájdalmai voltak. Ezen időszak alatt a teljes kivizsgálás, többszöri végtagsebészeti, gerincsebészeti konzílium eredménytelen maradt, valamint a gerinc LIV-SI magassága gyök kilépési pontjának foraminotomiája is csak minimális javulást hozott a beteg panaszaiban. Ismételt elektrofiziológiai vizsgálat az adott ideg kompressziójára utalt. Ezt követően történt meg a megoldást jelentő piriformis syndroma műtéti ellátása. Másik bemutatásra kerülő esetünkben egy 71 éves nőbeteg, akinek előzetesen más intézetben bal oldali glutealis terime miatt operációja történt, bal oldali ischiadicus kompressziós tünetei voltak. Műtéti ellátás során nervus ischiadicus kilépési pontjánál, az ideget komprimáló zölddiónyi, tokkal rendelkező terimét távolítottunk el. Következtetések: Ischialgiás panaszok esetén legtöbbször a tüneteket túlnyomó többségét okozó discopáthia illetve discus hernia irányába indítjuk el a vizsgálatokat. Tekintettel arra, hogy a piriformis syndromát a nemzetközi publikációk és az irodalom is apró betűs szinten említi, nyilvánvalóan nem szerepel differenciáldiagnosztikai gondolataink között. Előadásunkban bemutatandó esetek talán rávilágíthatnak arra, hogy a rendelésen hallott leggyakoribb panaszok mögött is állhat ritkább, kiterjesztett kivizsgálást igénylő betegség.
12:36-12:42A-0255
Primér Echinococcus ciszta femoralis lokalizációban (esetbemutatás)
Bardócz Lóránt, Csotye János, Tóth Kálmán
6 perc A-0255
Primér Echinococcus ciszta femoralis lokalizációban (esetbemutatás)
Bardócz Lóránt1, Csotye János1, Tóth Kálmán2
1 Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház, Gyula, Traumatológia;2 SZOTE, Ortopédia Klinika

Bevezetés: Az echinococcus ciszta primér előfordulása a csontokban vagy izmokban ritka. Esetismertetés formájában bemutatjuk egy fiatal férfi beteg kezelését, akinél primér echinococcus ciszta volt a jobb comb izmában, mely a tomportájékra és a medence csontjaira is ráterjedt. Anyag és módzser: 2001-ben más intézetben, az echinococcus ciszta meglétének ismeretében, combfejnecrosis miatt csípőlapátból vett span beültetés történt csavaros osteosynthesissel. 2003-tól az operált csípője panaszossá vált, de tekintettel az életkorára és az acut gyulladásos tünetek hiányára a protézis beültetést halasztottuk. Tekinettel a kifejezett fájdalomra és mozgáskorlátozottságra, 2010 márciusára műtétre előjegyeztük, osztályunkra felvettük. Góckutatás során máshol a szervezetben cisztát nem találtunk. A tervezett műtét előtt 2 nappal adekvát trauma nélkül patológiás combnyaktörést szenvedett. A műtét során a vápában és a tomportájékon lévő cisztákat eltávolítottuk, a quadriceps femorisban található anyacisztát az épben eltávolítottuk és csípő TEP-et ültettünk be. Eredmények: Pre- és postoperatívan a beteg Vermox-ot kapott per os. A kontroll vizsgálaton panaszmentes volt, csípő functio teljes, fájdalmatlan volt. Rtg-n lazulásra utaló jelet nem találtunk. A beteg 2010 júniusától eredeti szakmájába (pásztor) visszaállt. A postoperatív időszakban elvégzett echinococcus serológiai vizsgálat kóros értéket nem mutatott. Következtetés: Bizonyos foglalkozási körben lévő betegek esetén gondolni kell az echinococcus lehetőségére, és ezen belül erre az igen ritka lokalizációra. A kezelés megfelelő körültekintést igényel mind pre-, mind intraoperatívan. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet, hogy a lítikus területen kialakult patológiás csonttörés mögött ezen ciszta lehetősége is felmerülhet.
12:42-12:48A-0246  Fiatalok Fóruma előadás
Achilles-ín reruptura megoldása quadriceps-ín grafttal
Mészáros Bence, Szilágyi Zoltán
6 perc A-0246
Achilles-ín reruptura megoldása quadriceps-ín grafttal
Mészáros Bence, Szilágyi Zoltán
Markusovszky Egyetemi Oktatókórház, Traumatológiai Osztály

BEVEZETÉS Az Achilles-ín szakadások ismert szövődményei közé tartoznak a rerupturák. Az ismételt szakadások kezelése általában sebészi, amelyet azonban nehezít – különösen az eltelt idő arányában - az ín strukturális vesztesége, a zsugorodott, szakadt ínrészek közti defektus, így általában valamilyen plasztikai megoldás elvégzésére van szükség. ESETLEÍRÁS Betegünk 2013. decemberében a jobb Achilles-ín csontos kiszakadását szenvedte el, mely miatt az akkor ellátó intézményben csavaros refixatios műtétet végeztek. 2014 februárjában az érintett területen UH-gal igazolt reruptura következett be. 2014 márciusában osztályunkon quadriceps-ín grafttal Achilles-ín rekonstrukciós műtétet végeztünk. KÖVETKEZTETÉSEK Az Achilles-ín rekonstrukciójára számos plasztikai megoldás létezik. Osztályunkon – a térdsebészetben is használatos – quadriceps ín csont graft transzplantációjával végeztünk rekonstrukciós műtétet, mely reményeink szerint jó eredménnyel fog szolgálni a több szempontból is terhelt, kifejezetten obes betegnél.
12:48-12:54A-0250  Fiatalok Fóruma előadás
Proximalis tibiofibularis ízület sérülése, esetbemutatás
Kollár Iván Géza, Biró Csaba
6 perc A-0250
Proximalis tibiofibularis ízület sérülése, esetbemutatás
Kollár Iván Géza, Biró Csaba
Markusovszky Egyetemi Oktatókórház, Szombathely

Egy 16 éves nő kórtörténetén keresztül szeretném felhívni a figyelmet a szakszerűen kivitelezett fizikális vizsgálat és pontos anamnézis felvétel fontosságára. Egy banálisnak tűnő bokasérülés balesetsebészeti ambulancián történő ellátásától hosszas kerülőúton, több osztályt megjárva, több diagnosztikus és terápiás módszert kipróbálva, hosszú idő elteltével született meg a pontos diagnózis, majd a definitív sebészi ellátás. A proximalis tibiofibularis ízület sérülése, azon belül az ízület subluxalhatósága ritka sérülésforma, mely jellemzően olyan mechanizmusnál alakul ki, amikor a flektált helyzetű térdet nagy energiájú torziós erő éri. A szakirodalomban több helyen kiemelik a pontos diagnózis megállapításának nehézségét, melynek hátterében a nem specifikus tünettan áll. A beteg általában az érintett térd lateralis regiojára kiterjedő bizonytalan térdfájdalomra, valamint instabilitásra panaszkodhat. Fontos kiemelni, hogy a megfelelő ellátáshoz pontos diagnózis szükséges, mely a részletes anamnézis felvétellel, a sérülés biomechanikájából következő gondos fizikális vizsgálattal kezdődik és adott esetben a beteg funkcionális vizsgálatával folytatódik. Ez nekünk, fiataloknak egy különösen fontos, mindig szem előtt tartandó szabály.
12:54-13:00A-0288
Oxford PIP plasztika a merev kalapácsujj ellátásában
Halmai Vilmos, Sztancs György
6 perc A-0288
Oxford PIP plasztika a merev kalapácsujj ellátásában
Halmai Vilmos, Sztancs György
Sopron MJV Erzsébet Oktatókórház és Rehabilitációs Intézet, Traumatológiai Osztály

Bevezetés A kalapácsujj deformitás, akár flexibilis illetve rigid, gyakran része a panaszos előláb deformitások különböző formáinak. A műtéti megoldások közül a gold standardként alkalmazott klasszikus lábujj PIP resectios artroplasztika gyakran vezethet maradvány tünetekhez, mivel nem rendelkezik aktív stabilizáló komponenssel illetve nem ritkán eredményez panaszos reziduális deformitást. Előadásunkban a Paul Cook által bevezett Oxford PIP plasztika előnyeire kívánunk rámutatni és beszámolunk a műtéttel szerzett 4 éves tapasztalatunkról. Beteganyag és módszer Az Oxford PIP plasztika egy a merev kalapácsujj deformitás esetén alkalmazható műtéti megoldás, amikor az alapperc magas condylectomia mellett egy extensor flexor transzfer ill extensor tenodesis stabilizálja csonkolt PIP izületet és biztosítja az alapperc depresszióját a flexor tónus függvényében. 2009-2014 között 69 esetben végeztünk Oxford műtétet, 12 esetben izolált kisujj deformitások esetében, a többi esetben komplex előláb műtéti program részeként. 62 esetben a kettes ujjon, 7 esetben a 3. ujjon került sor a beavatkozásra. 63 esetben történt a PIP ellátás mellett kisujj alapizületi beavatkozás (extensor ínhosszabbítás, tenotomia, tok bemetszés, oldalszalag átvágás, plantaris lemez felszabadítás). Eredmények 67 esetben egy jól cipősíthető, kisujjak sorába illeszkedő operált ujjat eredményezett a műtét. Két esetben a kalapácsujj deformitás visszatért, amit a condylectomia elégtelen voltával ill. varratelégtelenséggel magyarázunk. Fertőzéses szövődményt nem észleltünk. Funkcióvesztett, ujjbegy kontaktust nélkülöző extensus defomitást nem észleltünk. Öt esetben a PIP izület felett a nem felszívódó ínvarratok irritációt, granulomát okoztak, amit a varrateltávolítás minden esetben megoldott. Megbeszélés A kalapácsujj műtétei az operáló ortopédus alapkelléktárába tartoznak. Sajnálatos módon hazánkban a Hohmann műtétként ismert PIP izületi rezekciós artroplasztika szinte egyeduralkodó ezen indikációban. A mobilis kalapácsujj műtétei, a korlátozottan alkalmazható PIP izületi arthrodesis nem terjedetk el széles körben. Az előadásunkban bemutatott műtéti eljárás megbízhatóan alkalmazható, egyszerű, több kisujj sugárban bevethető, akár egyéb okból végzett lábközépcsont műtétei mellett. Az Oxford PIP plasztika egy dinamikus, nem merev PIP funciót hoz létre, ami közelít a kisujjak PIP izületi természetes görbületi harmóniájához. Belső és külső rögzítést nem igényel. A fiatal ortopédus kollegák számára egy olyan lehetőség, ami ebben az egyszerűnek gondolt javallatban magasabb beteg elégedettséget eredményez, segíti a jó indikáció felállítást és szélesíti a műtéti lehetőségek sikerrel alkalmazható tárházát.
Diszkusszió
13:40-15:00Különleges megoldások II.    
Üléselnökök: Kiss Jenő, Greksa Ferenc, Gera László
13:40-13:46A-0256
Térd illetve csípő TEP beültetés azonos oldali korábbi csípő arthrodesist követően (esetbemutatás)
Bardócz Lóránt, Csotye János, Tóth Kálmán
6 perc A-0256
Térd illetve csípő TEP beültetés azonos oldali korábbi csípő arthrodesist követően (esetbemutatás)
Bardócz Lóránt1, Csotye János1, Tóth Kálmán2
1 Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház, Gyula, Traumatológia,2 SZOTE, Ortopédia Klinika

Bevezetés: Esetbemutatás keretén belül ismertetjük 60 éves férfi betegünk postoperatív eredményeit, akinél a csípő arthrodesist követően először térd, majd csípő protézist ültettünk be. Anyag és módszer: 44 évvel ezelőtt a beteg jobb oldali arthrodesisen esett át. A kialakult gonarthrosis miatt 2013. februárjában jobb térd TEP beültetést végeztünk. A műtéti technikát nehezítette a merev csípőízület. A postoperatív eredmény megfelelő, a beteg elégedett volt. 2014. januárjában jobb oldali csípő TEP (hybrid) beültetésre került sor. Képerősítő alatt a resectiot követően kiképeztük a vápát, melybe a komponenst ragasztottuk, majd cementnélküli szárat helyeztünk be. Eredmény: A beteg eseménytelen postoperatív időszakot követően elégedetten távozott otthonába. A kontroll vizsgálaton mind a csípő, mind a térd functio kielégítő volt, a betegnek fájdalmas panaszai nem voltak, rtg-n lazulrásra utaló jelet nem láttunk, septicus szövődmény nem alakult ki. Köveztkeztetés: A térd protézis beültetését nehezíti az elemrevített csípőízület, de megfelelő fektetéássel a műtét kivitelezhető. Az arthrodesisen átesett csípőízületbe megfelelő preopertaív tervezéssel és körültekintéssel, képerősítő alatt kiképezhető a vápa helye, mely a műtét kulcsfontosságú része, ezt követően pedig gyakorlatilag az anatómiai helyre beültethető a protézis.
13:46-13:52A-0184
Érdemes-e kontrollra visszahívni a csípőprotézises beteget… I.
Tóth Kálmán
6 perc A-0184
Érdemes-e kontrollra visszahívni a csípőprotézises beteget… I.
Tóth Kálmán
SZTE ÁOK Ortopédiai Klinika

3 eset ellátásának tanulságai masszív acetabularis csonthiány esetében.
13:52-13:58A-0186
Érdemes-e kontrollra visszahívni a térdprotézises beteget… II.
Tóth Kálmán, Janositz Gábor
6 perc A-0186
Érdemes-e kontrollra visszahívni a térdprotézises beteget… II.
Tóth Kálmán1, Janositz Gábor2
1 SZTE ÁOK Ortopédiai Klinika;2 Bács-Kiskun Megyei Kórház Orthopédia Osztály, Kecskemét

2 eset ellátásának tanulságai masszív femoralis és tibiális csonthiány esetében.
13:58-14:04A-0091
Az Achilles ín szakadás ellátása “limited open” feltárásból, egynapos sebészeti ellátással, korai functionális gyógytornával.
Patczai B., Sebestyén A., Mintál T., Horváth Á., Dandé Á., Wiegand N.
6 perc A-0091
Az Achilles ín szakadás ellátása “limited open” feltárásból, egynapos sebészeti ellátással, korai functionális gyógytornával.
Patczai B.1, Sebestyén A.2, Mintál T.1, Horváth Á.1, Dandé Á.1, Wiegand N.1
1 Pécsi Tudományegyetem, Traumatológiai és Kézsebészeti Klinika;2 Országos Egészségbiztosítási Pénztár

Háttér: Prospektív vizsgálatunk során áttekintettük az akut Achilles ín szakadások -limited open- feltárásból történt ellátásának, és korai kontrollált functionális rehabilitációjának eredményeit klinikánkon. Módszer: 2012 novemberétől kezdve 2014 februárig 17 férfi és 2 nőbetegnél végeztünk műtétet “limited open” – csökkentett feltárással, Assal ínvarrat technikájával, helyi infiltrációs érzéstelenítésben, Achilles ín szakadás miatt. A kórházban töltött idő minden esetben 24 óra alatt volt. A rehabilitáció a 12. hétig zajlott. Korai terhelést és irányított gyógytornakezelést a 2.-3. postoperatív héttől folytattunk. A női betegeket eredményeit nem közöljük az alacsony reprezentáció miatt. Az átlagos utánkövetési idő 14 hónap volt. A klinikai adatokat műtét utánia 6. héten, 3., 6. és 12. hónapban vettük fel. Vizsgáltuk a fájdalom szubjektív megélését, a betegek elégedettségi szintjét az AOFAS pontrendszer alapján, illetve a functionális teljesítményt többféle vizsgálati módszerrel. Eredmények: A perioperativ és korai postoperativ fájdalom mértéke a könnyen viselhető kategóriában volt, a sérültek szükség esetén ismét ezt a fajta ellátást választanák. Az egy éves kontroll vizsgálat során az AOFAS pontok átlaga 96 volt (88-100). A functionális eredmények kielégítőnek bizonyultak, a 24 hónapos eredmények feldolgozása folyamatban van. A táppénzen töltött napok száma 14-48 nap között volt. Sebgyógyulási zavart, idegsérülést, hegletapadást, rerupturát ezidáig nem tapasztaltunk. A betegek a korábbi aktivitásukat 3-6 hónap alatt visszanyerték. Összegzés: Az alkalmazott sebészi technika és érzéstelenítési mód magas betegelégedettséget ,és csökkentett költségeket eredményezett. A korai kontrollált functionális kezelés mellett a munkába, és szabadidős aktivitásba való visszatérés tolerálható időn belül megtörténik. Az eljárást biztonságosnak tartjuk, a korai és késői eredményei meggyőzőek.
14:04-14:10A-0095
A kulcscsontot resecalni nem kell félnetek, jó lesz…
Sallai Péter, Borsiczky Balázs
6 perc A-0095
A kulcscsontot resecalni nem kell félnetek, jó lesz…
Sallai Péter1, Borsiczky Balázs23
1 Szigetvári Kórház;2 PTE ETK Sürgősségi Ellátási Tanszék;3 Kaposi Mór Oktató Kórház, Balesetsebészeti Osztály

A clavicula osteomyelitise meglehetősen ritkán előforduló klinikai entitás. Kialakulásának hátterében leggyakrabban iatrogén okok vagy trauma miatt létrejövő közvetlen csontfertőzés, ritkábban pedig haematogén terjedés áll. A szerzők által bemutatott eset egy 43 éves, bal oldali TossyIII-as acromioclavicularis ficam miatt cerclage műtéten átesett diabeteses beteg kórtörténetét mutatja be. A férfi az elvégzett beavatkozás után 4 héttel jelentkezett ambulanciánkon az operált kulcscsont felett kialakult váladékozó seb és fájdalom miatt; előtte békés sebviszonyokat észleltünk. Az elvégzett vizsgálatok a cerclage kilazulását mutatták, amely miatt a 8. héten debridement és a fémanyag eltávolítása történt célzott antibiotikum terápiával kiegészítve. Átmeneti remissio után, kb. 2 héttel a második műtétet követően ismét váladékozó sipoly jelent meg az érintett kulcscsont felett és az ekkor elvégzett CT vizsgálat már a clavicula osteomyeltisét is igazolta. Ennek megoldására, irodalmi adatok alapján, a primer műtét utáni 15. héten a clavicula resectioját és gentamycin-PMMA lánc beültetését végeztük el. A beavatkozás eredményeképpen sikerült normál vállfunkció mellett a septicus folyamat sanálódását elérnünk. A fentiek konklúziójaként a szerzők az AC ficam műtéti kezelése során az indikáció helyes félállításának fontosságára, valamint a clavicula - nem éppen kézenfekvő – resecalhatóságának tényére kívánják ráirányítani a figyelmet.
14:10-14:16A-0312
Csípőprotézis váparevíziójakor tapasztalt problémák elemzése
Bejek Zoltán, Skalczki Gábor, Lakatos József, Szendrői Miklós
6 perc A-0312
Csípőprotézis váparevíziójakor tapasztalt problémák elemzése
Bejek Zoltán, Skalczki Gábor, Lakatos József, Szendrői Miklós
Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika

Csípőprotézis revíziója során a vápacsere csak addig egyszerű beavatkozás, amíg a beteg rendelkezik az új vápát vagy vápakosarat befogadni képes, megfelelő mennyiségű és minőségű csonttal. Ennek hiányában sok minden mérlegelendő: a beteg kora, elvárásai, általános állapota, technikai felkészültség, stb. A leírt helyzetet nehezítheti egyéb tényező is, mind pl. az implantátum erős protrúziója is. Néhány esetünk ismertetése kapcsán a fent leírt problémákat elemezzük az előadás kerein belül.
14:16-14:22A-0018  Fiatalok Fóruma előadás
Nervus peroneus superficialis syndroma – ritka leszorításos tünet együttes
Lénárth Róbert - Balogh Péter
6 perc A-0018
Nervus peroneus superficialis syndroma – ritka leszorításos tünet együttes
Lénárth Róbert - Balogh Péter
Petz Aladár Megyei Oktató Korház Győr, Traumatológiai és Kézsebészeti Osztály

Bevezetés: Számos perifériás ideggel kapcsolatosan ismert leszorításos tünet együttes: a nervus medianus kompressziója a csukló szintjében, a nervus ulnaris alagút syndroma a könyök magasságában, a nervus peroneus communis érintettsége a fibula fejecs mögött. A nervus peroneus superficialis leszorítása relatív ritka patológia. Esetleírás: A 68 éves nő beteg szakrendelésünkön jelentkezett 2 éve fennálló, terhelésre fokozódó, a bal külbokára és lábhátra lokalizált fájdalmakkal és zsibbadással. A lumbalis gerinc előrehaladott degeneratív elváltozásai miatt, korábban több alkalommal kezelték Idegsebészeti és Rheumatológiai Osztályon. Lumboischilagiás panaszok miatt lábfájdalmait S I gyöki érintettségnek véleményezték. Az alkalmazott konzervatív kezelés hatására deréktájéki panaszai enyhültek, de láb fájdalmai és a paraesthesia megmaradt. A fizikális vizsgálat során gyöki tünet nem jelentkezett, de kb. 12 cm-rel a külboka felett, a lábszár anterolateralis felszínén egy rendkívül érzékeny területet észleltünk. Az érzékeny pont kopogtatására a beteg panaszai fokozódtak, áramütés szerű fájdalom jelentkezett mely a lábhát irányába sugárzott. Felmerült a nervus peroneus superficialis esetleges kompressziója, de az ENG vizsgálat eredménye határ- és nem kóros értékeket mutatott. A nemzetközi irodalomban leírt esetekben az electrofiziológiai vizsgálatok szinte minden alkalommal normál közeli eredményeket hoztak, a diagnózis mindig fizikális vizsgálat alapján történt. Előkészítést követően a korábban említett pontnak megfelelően feltárást végeztünk, az ideget kilépésénél a lateralis compartementből felszabadítottuk, fasciotomiát végeztünk. A beavatkozást követően napon a beteg a panaszok jelentős enyhüléséről számolt be. Következtetések: A leszorításos neuropathiák etiológiája nem ismert, de a kompresszió, a mechanikus irritáció, és a hypoxia gyakran felmerülnek, mint kiváltó okok. A boka supinatios traumája, szoros, magas szárú lábbeli vagy munkavédelmi cipő viselése is okozhatja a nervus peroneus superficialis leszorítását. A fizikai terhelés fokozhatja a mechanikus irritációt, növelheti a nyomást a rekeszekben, ez által növeli az idegre gyakorolt nyomást. A lábfájdalmak 3%-nak hátterében a nervus peroneus érintettsége áll. Az electrofiziológiai vizsgálatok az esetek nagy részében nem egyértelműek. A diagnózis rendszerint a fizikális vizsgálat alapján történik, az ideg felszabadítása és a fasciotomia a panaszok jelentős enyhülését, megszűnését eredményezi.
14:22-14:28A-0060
A Peroneus in luxatioja
Detre Z., Bakó Á.
6 perc A-0060
A Peroneus in luxatioja
Detre Z., Bakó Á.
Szent János Kórház, Budai Trauma Centrum, Traumatologiai és Kézsebészeti Osztály, Budapest

Bevezetés A peroneus inak luxatioja rendkivül ritka , ennél fogva szinte csak esetismertetéseket találtunk az irodalomban. Monteggia 1803-ban irta le először. Trauma okozza, de számos prediszponáló faktor került leirásra. Gyakran elnézett sérülés és rendszerint krónikus ismétlődő fázisában kerül felismerésre, amikor a fájdalom, a luxatioval járó kellemetlenség és a dorsiflexio, eversio gyengesége a panasz. A Szt. János Kórházban az elmúlt 10 év anyagában összesen egy esetben találtunk peroneus luxatiot. Esetismertetés 19 éves férfi, aki ketrecharcos versenyző, edzés közben sérült. Első vizsgálata során boka distorsiot állapítottak meg, majd 1 hét gipszsin felhelyezést és további 6 hét brace rögzítést végeztek. Tekintettel fennmaradó panaszaira és a bokatájon érzett pattanásra újabb gipszrögzítést helyeztek fel 5 hétre. Ezt követően rehabilitációra irányították. Panaszai továbbra sem szüntek, így több, mint 10 hónappal sérülése után megkereste osztályunkat , ahol kivizsgálását követően a retinaculum superior plasticaját végeztük periostealis lebennyel. Ezt 6 hét gipszrögzítés és rehabilitáció követte és csak ezt követően térhetett vissza sport aktivitásához. Mindez teljes gyógyulást eredményezett. Következtetés Az esetismertetés kapcsán áttekintjük ennek a ritka és gyakran elnézett kórképnek pathomechanizmusát, differenciál diagnosztikáját és ellátási lehetőségeit.
14:28-14:34A-0096
Új generációs non-rigid implantátummal végzett thoracolumbalis fúziós műtétek rövid távú radiológiai utánkövetése
Bánk András, Bozsódi Árpád, Agócs Miklós, György Zoltán Magor, Varga Péter Pál
6 perc A-0096
Új generációs non-rigid implantátummal végzett thoracolumbalis fúziós műtétek rövid távú radiológiai utánkövetése
Bánk András, Bozsódi Árpád, Agócs Miklós, György Zoltán Magor, Varga Péter Pál
Országos Gerincgyógyászati Központ

Célkitűzés: Intézetünkben az elmúlt két évben a lumbalis degeneratív patologiák sebészeti ellátásában a rigid és nonrigid implantátumok használata általánosan alkalmazott technikává vált, évről évre jelentősebb esetszámmal csaknem teljes mértékben ezen típúsú implantátumokat alkalmazzuk a degeneratív esetekben. Ismertetjük az alkalmazott fúziós technikákat, a használt intervertebralis távtartókat, a transzforaminalis intervertebralis fúzió, a dorzális fúzió és intertransversalis fúzió műtéttechnikai aspektusait. Ezen betegek radiológiai után követésének eredményeiről számolunk be. Az utánkövetés célja az implantátumhoz kapcsolódó szövődmények feltárása, elemzése. A nemzetközi irodalom alapján is jelentős esetszám feldolgozásának adatait összevetjük az eddig az irodalomban közölt és tanulmányunkkal megegyező kritériumok alapján létrejött retrospektív analízisek eredményeivel. Módszer: Az intézetünkben alkalmazott radiológiai után követési protokoll alapján a műtétet követően hat héttel, három hónappal, hat hónappal egy évvel, majd évente kontroll rtg. és CT felvételek elemzése után határoztuk meg az implantátum lazulás, elemi szál kimozdulás, elemi szál törés jelenlétét. A statisztikai elemzés természetesen kiterjed az implantátummal kapcsolatos szövődmények következtében szükségessé váló reoperációk analízisére is. Eredmények: 2012 után összesen 60 beteg esett át lumbális stabilizációs műtéten új generációs implantátum alkalmazásával. 22 egy szintes, 18 két szintes, 9 három szintes és 11 több szintes lumbális fúzió képezi az analízis alapját. A nemek szerinti megoszlás 62-38 % (Nő/Ffi), az operált betegek átlagéletkora 59 év volt. Az átlagos után követési idő 6 hónap volt. 7 beteg falied back szindróma okán szükségessé váló stabilizáción esett át. Implantátummal kapcsolatos szövődmény összesen 6 esetnél fordult elő, ahol reoperáció, vagy fúzió kiterjesztés volt szükséges. Következtetés: Az elvégzett radiológiai után követés eredményei a nemzetközi irodalomban közzétett rigid fúziós műtétek retrospektiv vizsgálatainak adatinál az implantátummal kapcsolatba hozható illetve műtéttechnikai szövődményeket illetően szignifikánsan kedvezőbb arányokat igazolnak. Ezen radiológiai után követési eredmények igazolják a non rigid típúsú implantátumok használatának létjogosultságát a degeneratív lumbális patológiák műtéti ellátásában.
Diszkusszió
15:00Kávészünet
16:00-17:00MTT Közgyűlés    
18:00-19:50 Ünnepélyes Megnyitó / Opening ceremony    
18:00-18:10 Köszöntő
Prof. Dr. Varga Endre
A Kongresszus Elnöke
Magyar Traumatológus Társaság Leköszönő Elnöke
Szegedi Tudományegyetem, Traumatológiai Klinika
18:10-18:20 Köszöntő
Prof. Dr. Tóth Kálmán
A Kongresszus Elnöke
Magyar Ortopéd Társaság Következő Elnöke
Szegedi Tudományegyetem, Ortopédiai Klinika
18:20-18:30 Köszöntő
Prof. Dr. Szabó Gábor
Rektor, Szegedi Tudományegyetem
18:30-18:40 Műsor
18:40-18:50 Köszöntő
Dr. Detre Zoltán
Magyar Traumatológus Társaság Elnöke

MTT Lumniczer Sándor Emlékérem átadása
Díjazottak:
Prof. Dr. Varga Endre
Dr. Noviczki Miklós
Dr. Bálványossy Péter

MTT Tiszteletbeli tagja (Honorary Membership) kitüntetés átadása
Díjazott: Prof. Marvin Tile, MD
18:50-19:05 Előadás
A-0357 
Orthopedic Trauma Care – A 50 Year Personal Journey
Prof. Marvin Tile
15 perc A-0357
Orthopedic Trauma Care – A 50 Year Personal Journey
Tile Marvin
Professor(Emeritus) Surgery, University of Toronto Orthopaedic Surgeon, Sunnybrook HSC, Toronto, Canada

“When I want to understand what is happening today or try to describe what will happen tomorrow, I look back.” – Oliver Wendell Holmes Introduction One hundred years ago, orthopedic trauma care centered on saving lives. Since then, it has evolved to saving limbs and, finally, to restoring function. Some of these changes have marked real progress, while others have simply reflected a swinging pendulum cloaked by conventional wisdom. My personal journey in Trauma Care began during my residency and Fellowship in 1963 with my mentor George Pennal. George was the leading thinker on Pelvic Trauma and led me into my major interest in Pelvic Trauma care. In 1965, I spent my time in Europe as a Detweiller travelling Fellow of the Royal College of Canada. This gave me the opportunity to visit John Charnley in the U.K., founder of modern hip replacement surgery and also visit Maurice Muller in Switzerland, a Founder of AO. Little did I know at that time that 1n 1992, I would be handed the keys to the new AO Centre in Davos by Martin Allgower , another iconic Founder, as I became the first non Swiss AO President. Fracture care during my training period was mainly non operative. With Dr. Joseph Schatzker, we began teaching AO principles in North America and elsewhere. Consider that in 1971, a group of orthopedic surgeons was shocked when I told them, at the annual meeting of the American Academy of Orthopedic Surgeons, that open tibial fractures required stabilization. During the Vietnam War, conventional wisdom held the opposite. But today, stabilization of open fractures is conventional wisdom. How could this change occur? Because the timing was right. The foundations of modern orthopedic trauma care were laid at the beginning of this century, and the concept of external fixation dates back to Hippocrates. In 1907, Albin Lambotte,1 a Belgian orthopedic surgeon, described intra-articular fractures internally fixed with lag screws. The fixation of open fractures with intramedullary nails was already published in 1921 by Hey-Groves.2 However, during the first half of the twentieth century, sepsis was a major concern, which made surgeons shy away from these operative methods in favor of non-operative strategies. But as the 20th century witnessed tremendous advances in anesthesia, critical care management, imaging technology, engineering, metallurgy, and in drug therapy, particularly antimicrobials, anticoagulants and anti-inflammatories, the preferable method shifted to the surgical. Now, as we ask ourselves in the year 2014, whether the bacteria are winning, we may need to again modify our behavior because of the development of methicillin-resistant staphylococci and vancomycin-resistant enterococci? This has led to the use of guidance systems and minimally invasive fixation techniques. Sound clinical judgment is still the most important factor in Decision – making. The Era of Dogma-all fractures must be treated this way or that should be put to rest, however, the surgeon must have good reasoning for the individual decisions. The decisions are made on a careful assessment of the Patient, the Limb and the Fracture. If open techniques are chosen, then biological principles are paramount to preserve bone viability, to prevent sepsis and ensure healing. When possible, minimally invasive techniques should be followed. To the young trauma and orthopaedic surgeons, have no concern. We have not run out of problems for you to solve.
19:05-19:15 Köszöntő
Prof. Dr. Szőke György
Magyar Ortopéd Társaság Elnöke

MOT Tiszteletbeli Tagja (Honorary Membership) kitüntetés átadása
Díjazottak: Mr. Robert A. Hill, FRCS
Mr. Nicholas Fiddian, FRCS

MOT Dollinger díj átadása
Díjazott: Dr. Kiss Jenő
19:15-19:30 Előadás: a Dollinger díjazott ünnepi előadása
19:30-19:40 MOT Különdíj átadása
Díjazottak: Dr. Mády Ferenc, egyetemi docens
Dr. Tőzsér Kornél, főorvos

MOT Zinner Nándor Pályadíjainak átadása
19:40-19:50 Műsor
19:50-22:00 Nyitófogadás