Köszöntők

Kedves Kolléganő, Kedves Kolléga!

Nagy öröm számomra, hogy Társaságunk XX. Jubileumi Nemzeti Kongresszusán köszönthetem Önöket.

Máig jól emlékszem, amikor 1995-ben Szabó György Professzor Úr -alapító, Örökös Tiszteletbeli elnökünk-azzal bízott meg, hogy készítsem elő Társaságunk Alapító Okiratát. Addig, mint a Magyar Fogorvosok Egyesületének egyik szakcsoportja, szekciója működtünk, de ennél többre vágytunk. Sokan akkor úgy vélték, hogy meg szeretnénk különböztetni magunkat a fogorvosoktól, ezért döntöttünk így. Sem akkor nem jutott ez eszünkbe, de ma sem gondoljuk ezt, főként amiatt nem, mivel tagjaink közel 90%-a fogorvosi képzettséggel, diplomával (is) rendelkezik. Már akkor határozott célunk volt egy társaságba verbuválni a dentoalveoláris és maxillofaciális sebészeket, amikor mindkét szakmát „szájsebészetnek” hívták.

20 csodálatos év - 20 remek kongresszus, sokunknak pályakezdését, annak első évtizedeit jelentette ez az időszak. Persze mindenki a „helyén” dolgozott, de a szakma gyakorlása mellett tett is egy kicsit azért, hogy a szakmák színes palettáján feltűnjön a mi szakmánk neve is. Tisztelet a szervezőknek, tisztségviselőknek, akik vitték előre a Társaságot és/vagy minden évben megszervezték a nemzeti, vagy nemzetközi konferenciánkat. Vajon hányan vagyunk, akik mindegyiken ott voltunk?

Nem a szám a fontos, hanem az együttlét. Azóta több követőre is találtunk (Dunántúli szekció, Zsámbék), és hát ott voltak mindig is a külföldi kongresszusok, és ha tehetjük, ezekre is eljárunk. Meghallgatjuk egymást, megkérdezzük: mi van veletek?, mit csináltok?, hányan vagytok?, kivel, mi lett?, jönnek új fiatalok?, kik mentek el?, mi van a Családdal?. Sok tagunk családilag is összejár, aktív barátságot ápol!

Voltak, vannak, és minden bizonnyal lesznek is sötét évek a szakmapolitikában, finanszírozásban. Nem tudhatjuk pontosan, hogy milyen struktúrában, hogyan, miként fogunk dolgozni a jövőben. Magánrendelőben ez persze azért jobban kiszámítható. Egy azonban biztos. Ezt a beteganyagot, ezeket a kórképeket mi tudjuk csak ellátni, más szakma nem. Szerencsénkre jól láthatóak a társszakmák felé eső kompetencia-vonalak, így szakértelmünkre, képességeinkre mindig is szükség lesz. Rajtunk múlik, milyen utánpótlást nevelünk, kik lépnek nyomunkba, merre indulnak.

Bizakodjunk tehát és dolgozzunk és akkor ehhez már csak egészség kell, ez sem kevés!

Barátsággal,


Dr. Németh Zsolt
a MAÁSZT elnöke

Tisztelt Kollégák, Kedves Barátaim!

Igen nagy öröm és megtiszteltetés, hogy 2013 után második alkalommal szavazott bizalmat Társaságunk vezetősége, s a Magyar Arc-, Állcsont-, és Szájsebészeti Társaság XX. Jubileumi Nemzeti Kongresszusának a szervezését - 2016. szeptember 29 - október 1. között Siófokon, a Hotel Azúrban - rám bízta.

A kerek évfordulók jó alkalmat nyújtanak a számvetésre: visszaemlékezünk a múltra, értékeljük az elért eredményeket, összegezzük eddigi fejlődésünket, s a jövőbe tekintve megbeszélhetjük az előttünk álló problémákat.

Szabó György Professzor Úr ismerte fel, hogy önálló Társaságra van szükség, mely a gyorsan fejlődő szakmánkat átfogja, megfelelő úton vezeti, jó nemzetközi kapcsolatai vannak, és gyorsan reagál a folyamatos változásokra, szintetizálja az elért eredményeket, és utat mutat a fejlődésre.

Az önálló Magyar Arc-, Állcsont-, és Szájsebészeti Társaság 1996-os megalapítása óta töretlen lendülettel és magas tudományos színvonalon folytatja a Magyar Fogorvosok Egyesülete Szájsebészeti Szekciójának korábbi tudományos életét, évente találkozunk Nemzeti Kongresszusainkon.

Egy jól működő szakmai Társaság tagjának lenni egyfajta együvé tartozást, egyet akarást jelent. Rendezvényeinken hasznos, érdek nélküli kapcsolatok, barátságok szövődnek, melyek a szakmán túli érzelmi-értelmi világunkat gazdagítják, színezik, és elviselhetőbbé teszik a sokféle rosszal fenyegető sorsunkat a világban.

Két évtized! Sok, vagy kevés? Egy ember életében jelentős idő! Társaságunk megalakulásakor a pályán dolgozó fiatal kollégák generációja ma a szakma vezető rétege. Szívből remélem, hogy e változatlanul nagy jelentőségű és dinamikusan fejlődő szakterület az elkövetkező években, évtizedekben is megőrzi szerepét, s a jelen kor nehéz körülményei között is érvényesíteni tudja szakmai érdekeit, nem feledve a nagyszerű elődök tiszteletét, megbecsülését, a hagyományok ápolását, mely a jövő alapja.

A húsz éves jubileumra tekintettel minden kedves kollégát arra szeretnék buzdítani, hogy a főtémákhoz bejelentett rövid tudományos előadások mellett, készítsenek összegzést osztályuk, praxisuk, saját pályafutásuk elmúlt évtizedeiről, -az „idősebbek” akár 30-40 évről- s tegyék színessé rendezvényünket. Fényképes poszterek bemutatására is lehetőséget biztosítunk.

Az őszutó időjárása, a „vénasszonyok nyara” szebben fogalmazva „az indián nyár” reményeim szerint a Balaton szépségeinek teljes pompáját nyújtja majd, hogy a sok munka mellett, az előadások meghallgatása utáni szabad programon a gondtalan kikapcsolódás igazi felüdülést jelentsen.

A Szervezőbizottság tagjaival együtt őszintén remélem, hogy jubileumát ünneplő Társaságunk Nemzeti Kongresszusán nagy számú résztvevőt köszönthetünk, akik rendezvényünkről hasznos ismeretekkel, nagyszerű élményekkel gazdagodva, felfrissülve térhetnek majd vissza munkájukhoz.


Dr. Szentirmai Annamária
a Kongresszus elnöke